Öt hónap sem telt el mióta posztok formájában elkezdtem írásba foglalni életem legmeghatározóbb történetének aktualitásait. Sosem volt a kommunikáció az erősségem, ebből az írás sem kivétel, nem gondoltam kezdetben, hogy idáig eljuthatok. Ugyanúgy, mint az elején ma sem tudom megmondani meddig folytatódik a történetem, de ha van miért írnom, ha a történések közlési kényszert váltanak ki belőlem, akkor elegendő időt fogok szakítani a folytatásra.  Most hogy az ötvenedik irománnyal jubilálok, egy nagyon fontos felfedezést szeretnék megosztani veletek. Tavaly az eltávolodás több hónapig tartó kezdeti sokkjából kicsit magamhoz térve elkezdtem keresni a válaszokat. Rengeteg morzsányi jel segített az utamon, megérzéseim jó irányba tereltek. Lelki eredetű fájdalmaimra pszichológus, asztrológus és kineziológus szakemberek segítségeit vettem igénybe. Lelki nyomoromon nem tudtak sokat segíteni, de pontosan ott és akkor találkoztam velük, mikor találkoznunk kellett. Egyikük szemembe nézett, s együtt érzően közölte velem:

„Rossz hírem van számodra, találkoztál az ikerlángoddal!”

Nem tudtam akkor még mit kezdeni ezzel a kijelentéssel, este rákerestem a neten az ikerlélek és ikerláng kapcsolatokra, az elérhető írások és videó anyagok közt próbáltam az elvont ezoterikus írásokat elkerülve a téma lényegét értelmezni. Hogy lehet az, hogy mások nálam pontosabban megfogalmazva leírják azokat az érzéseket és történéseket, amik velem történek? Milyen forgatókönyv lehet az, ami szerint eddig minden alakult? A döbbenettől korábbról soha nem ismert földön kívüli állapotba kerültem, a felismerés hirtelen mindennek új értelmet adott.

A válasz ikerlélek, más szóval ikerláng kapcsolódás, na de mi is ez az erő pontosan?

„Amikor szikrák pattognak, ha egymás szemébe néznek, ha megérintik egymást, lángol a szívcsakra, mérhetetlen energiák szabadulnak fel, vibrál körülöttük a levegő. Amikor egy térben vannak szinte minden percben azt érzik, hogy meg kell érintsék a másikat és nem a testi vágy miatt, hanem mert ők egy energiából származnak. Olyan szoros a kapcsolódásuk, hogy lelkeik folyton egymást akarják, keresik, ezért nem tudják a Másikat kiverni a fejükből, bárhogy is igyekeznek, mert kezdetben akár ijesztő is lehet ez az intenzív érzés, amely a kölcsönös fellángolás után hátralépésre kényszeríti egyiküket, vagy akár mindkettejüket. Elváláskor a legmélyebb gyászt élik meg, döbbenetes mélységű fájdalommal jár együtt az eltávolodásuk. De a jelek, amiket kapnak, nap mint nap arra késztetik őket, hogy ébredjenek, hogy okkal találkoztak, még akkor is, ha a körülmények nem segítik elő az egymásra találásukat.

Az Ikerlánggal való találkozás, létezés valóban csoda. Csoda, ahogy érzik és megérzik egymást, ahogy ösztönösen tudják merre kell tartaniuk, hogy összetalálkozzanak. Tudják, hogy a másik éppen pocsékul van, mert a fájdalom – legyen az akár fizikai akár lelki – bennük is megjelenik. Ha ez fizikai fájdalom, akkor nekik is fáj, ha pedig a Lélek egy fájdalmas pillanata, órája vagy akár hosszabb időszaka, akkor ez rátelepszik az életükre és képtelenek úgy élni, ahogy ezt saját akkori hangulatuk kívánná. Ideig-óráig megy, de aztán megint jön egy lökés és a földre viszi őket, mert talán a másik most sír, szomorú, tanácstalan, kiutat keres, kétségbeesett. Ilyenkor zokog a Lélek, de az Ikerlélek soha nem hagyja ennyiben, hiszen pont ez az a kapcsolat, ami ha egyszer kialakult akkor már nem lehet kikapcsolni. Nincs piros gomb vagy vészkijárat.

A tapasztalatok szerint sok esetben két nem összeillő ember egymás Ikerlángja, olyan ember, akivel egyébként nem feltétlenül ismerkednénk meg, mert sokkal fiatalabb, idősebb, házas, alacsonyabb, stb. Mégis a vonzalom közöttük rendkívül erős és intenzív, amely ellen nem sokat tehetnek, szeretnének összeolvadni, nem feltétlen csak a szó fizikai értelmében. Egymás tükörképei ők, mely sok esetben számtalan konfliktus forrása, hiszen nehéz szembesülniük a hibáikkal, még fel nem dolgozott problémáikkal. Rendkívül őszinték egymáshoz, ebből tanulnak és ezáltal fejlődnek. Ha egyikük fejlődik, akkor a másik is, mely folyamat náluk igen gyorsan történik. Keresik a módját az önfejlesztésnek, az önmagukon való munkának. Az akadályok és feladatok, amelyek egyesülésük útjában állnak megoldódnak, ezért elsősorban nekik kell tenniük, de alapvetően önkéntelenül is a megoldást keresik, az észérvek legyőzésre kerülnek. Mint két mágnes, annyira vonzódnak egymáshoz, ha távol vannak egymástól, az intenzív fizikai fájdalmat okozhat mindkettejüknek, igen nagy szenvedést élhetnek meg egymás hiánya miatt. Sok igen nehéz időszakokat élhetnek meg, míg eljön az idő a teljes testi és lelki összeolvadásra, de ezek a feladatok nemesítik lelkeiket, sok tanulnivalót hordoznak, mely majd később hasznukra válik. Mivel egymásnak vannak teremtve, kivétel nélkül eljön az idő minden Ikerláng számára, hogy beteljesítsék küldetésüket. Találkozásuk nem véletlen, a Felsőbb Erők egymásnak rendelték őket, ez ellen nem sokat tehetnek, mely kiteljesedhet egy intenzív barátságban, de a legjellemzőbb, hogy párkapcsolatban születik meg az Ikerlángok egymásra találása.”

 „Amikor szembetalálod magad az Ikerlángoddal fogalmad sincs mi történik. Az életed látszólag rendezett, a kapcsolatod vagy házasságod létező és lélegző intézmény aztán jön valaki és – se szó, se beszéd és ezt így értsd szó szerint – azt érezteti veled, hogy ő a Másik Feled. Talán csak egy pillanatnyi érintéssel, talán ha elég érzékeny vagy akkor érzed, ahogy az energiáid összekapcsolódnak, talán csak fura mondatok hagyják el a szádat, mint“hazaértem” vagy “végre, megvagy!”. Fogalmad sincs akkor és ott miért mondod ezeket, hiszen ahogy már említettem az életed sínen van. Vagy te vagy életed sínén. Ez csupán nézőpont kérdése.

Amikor olyan mély intimitást élsz át a másikkal, hogy azt hiszed ilyen nem létezik, pedig nélkülöztök minden hétköznapi érintkezést, amikor érzed, hogy a két Lélek táncra perdül boldogságában amikor közel kerül egymáshoz, amikor a köztetek lévő energia egyre erősebb és formálható, érzékelhető és fantasztikusan erős – akkor a démonok, a félelmek, a gyávaság, a sémák, a dobozok és fiókok és az elfogadástól való rettegés csupán ideig-óráig helytálló.”

>> következő - A távolság mi közelebb hoz

<< előző - A tavasz boszorkánykonyhája

A teljes történet itt kezdődik