Ma ismét arról szeretnék írni, hogy ebben a történetben hiába próbálok tervezni, a dolgok úgyis módosítják, vagy teljesen felülírják az elképzeléseimet. Az elmúlt két napban káosz kapitány elcsendesedett az elmémben, a keserűség érzései lecsillapodtak, kezdek újra magamra találni. Egy lépéssel, azaz egy újabb bekezdéssel közelebb állok az a bizonyos levél véglegesítéséhez, úgy terveztem, hogy a hét derekán rányomok majd a küldés gombra. Csak egy gombnyomás, ennyire egyszerű lenne az egész, de én egyedül magam is képes vagyok túlbonyolítani ezt az egyszerű cselekvést. A levél befejezéséhez és elküldéséhez a körülmények jónak tűnnek, a Hold állása is kedvező, úgy vagyok vele, ha most nem teszem meg ezt a lépést, akkor talán később sem fogom, csakhogy ma történt valami.

Munkatársam csütörtökre egy szokásos nyári baráti összejövetelt, grillezéssel egybekötött kerti party-t szervez, amely alkalomra a ma kiküldött hivatalos meghívó címlistájában a Lány neve is feltűnt. Váratlan fordulat, ez így önmagában viszont kezelhető, igaz némi újra tervezést igényel. A levelet befejezem addig s megvárom a csütörtöki történéseket. Nem vagyok benne biztos, hogy a Múzsám részt vesz e majd az összejövetelen, ha nem jön el, marad az eredeti terv, ha netán mégis csatlakozna a társasághoz az egy új szituáció. A váratlan fordulat dramaturgiája viszont nem csak ebből áll. Múlt héten kollegám már említette az összejövetelt, kérdezte melyik nap lenne nekem megfelelő. Megfordult a fejemben, hogy egy ilyen alkalom, mikor a grillrácson sülnek a húsok, kolbászok és zöldségek, mikor a kerti asztal tele van italos üvegekkel és rágcsálni valóval, mikor a Nap fénye helyett már csak pár pontnyi hangulatvilágítás szórja fényét a társaságra, akkor bizony helye lehetne az akusztikus gitárnak a kezemben, és helye lenne egy kis örömzenélésnek, dalaim bemutatásának. A társaság nagy része biztosan vevő lenne rá, ilyen körülmények között én is felszabadultan, elvárások nélkül zenélnék, de ott van az az egy illető. Minden vágyam az, hogy szerzeményeimet előadhassam Neki személyesen, de ez a mai meghívó fenekestül forgatott fel mindent.

Az egyre több tényező összekuszálja és átláthatatlanná teszi a képletet. A legegyszerűbb az lenne, ha minden maradna az eredeti felállás szerint, de azt én nagyon de nagyon nem szeretném, hogy a Lány miattam, vagy a köztük még létező feszültség miatt maradjon otthon. Nem, ezt így leírni is képtelenség, inkább én mondom le az egészet, ha ez így lenne. Viszont ha megyek, felmerült bennem a kérdés, vigyek e magammal hangszert? A logika azt diktálná persze, ez egy újabb lehetőség ismerőseim szórakoztatására, az előadás gyakorlására, többen is nagyon örülnének, ha végre hallhatnának élőben, és talán a társaság másik részét sem zavarná. De ha ott lesz a Lány, Ő vajon hogy érez majd a dalok hallatán? Az első neki írt dalomat megkönnyezte, most az Ő ihlette dalok előadásával nem tehetem ki Őt ilyen helyzetnek, ahol rajtunk kívül legalább még tíz vagy tizenöt másik vendég lesz körülöttünk. Avassam be előtte, azt sem tudom, eljön e, meg mégis hogyan? Esetleg majd a helyszínen próbáljam meg rögtön ilyen személyes témával letámadni? Engedélyt kérjek tőle? Egy egyszerűen nonszensz! Írtam róla korábban, s most is úgy hiszem, a dalok mindent elmondanak, rajtuk kívül semmi másra nem lenne szükség, nincs igény magyarázkodásra, sőt levél írásra sem. De ez a fegyver most nagyon kétélű! Se nem kettesben, se nem egy koncertteremben leszünk, a reakciói látszódni fognak, és Ő ettől megijedhet, ami még egy lökést adhat kettőnk távolodásához. Pont úgy, mint az összes ügyetlen elkeseredett próbálkozásunk a tavalyi évben.

Hajlok az egyik legnehezebb, de egyben az egyik legpimaszabb előadásom megtartása felé, mert lássuk be a dalok igazi jelentését egyedül csak a Lány értené a hallgatóság közül. Úgy adnék szerelmi vallomást, hogy azt a többiek észre sem vennék. Elgondolkodtató viszont az előző hónapok álmaiban ismétlődő társasági jelenetek. Ezek az álmok inkább lassú nyitást, lassabb feszültségoldást sugallanak. Bízok benne, hogy az Élet, a Legfelsőbb Játékmester a segítségünkre lesz majd, bölcs döntéseket hozunk, és nem tágítjuk tovább a köztünk szélesedő űrt, hanem egy lépéssel közelebb kerülünk egymáshoz. Istenem, kérlek ne kelljen ismét egy zsákutca kilátástalanságával szembesülnöm! Uram, nem kérem, hogy beavass a terveidbe, csak segíts megtennem a következő lépést!

>> következő - Sok hűhó semmiért

<< előző - Szembeszél

A teljes történet itt kezdődik