Segítségnyújtás
Hiába vártam, csütörtök reggel egyetlen egy homályos álomkép sem lebegett ébredező tudatomban. Hát persze, mit vártam én naivan, az álmok, megérzések, a tudatalatti és a láthatatlan dolgok világa távol áll a mi emberi racionális logikánktól. Bár az elmúlt két hétben ismét egyre rosszabbul alszok, hasonlóan mint tavaly is hajnalban felébredek és sokáig nem tudok visszaaludni. A múlt csütörtöki hajnal is éberen telt, miközben a napjaimban fáradtsággal, kialvatlansággal küzdök. Mozgáshiányra idén már nem foghatom, pár hete ismét kocogni járok.
Szombat éjjel, valamikor kora hajnalban viszont jött egy újabb álom. Jellegét tekintve passzol a csütörtöki álmok csoportjához, ismét egy képkockákká morzsolt homályos történet darabjait próbáltam félálomban felidézni úton az elkerülhetetlen ébredés felé. Az egész olyan volt mintha egy lyukacsos zacskóban próbáltam volna vizet benne tartani, nem sok esélyem maradt a részletek felidézésére. Társaságban voltam, idegen emberek vettek körül, miközben egy épület bejárata felé közelítettük. A bejárat egy nyíló ajtószárnya szűkösnek bizonyult nekem, nem tudom mire készültem, de feltűnt, hogy sok cucc volt nálam. Egyik kezemmel egy kemény gitártok fülét markoltam, a másik kezemmel próbáltam az ajtót nyitva tartani miközben hónom alatt egy táskát szorítottam. Ezen a ponton hirtelen megjelent a Nő, megszánt a szerencsétlenkedésem közepette, s segítségképp elvette tőlem a jobb kezemmel magam előtt tartott gitáromat. Nem emlékszem rá, hogy Ő vette el, vagy a megjelenése pillanatában én ösztönösen nyújtottam e felé a nagy becsben tartott hangszeremet, az egész olyan hirtelen és automatikusan zajlott. Az épület aulájába érve rövid ideig még nála volt a hangszer, de hamar visszakértem, mégsem hagyhatom, hogy más cipelje súlyaimat, pláne nem Ő. Lépcsőztünk kicsit s elváltak útjaink. A társaság beszélgetéséből egy lépcsőházi momentum maradt emlékezetes, valaki afelől érdeklődött, hogy ki melyik terembe, előadásra, vagy valami programra megy be a nap folyamán, fogalmam sincs amúgy hol lehettünk közben. Hamar kiderült, hogy aznap nem lesznek közös programjaink a helyszínen. Én hajlamos lettem volna változtatni, de nem tudom, hogy aztán megtettem e az álomban.
Záró képként egy büfé, vagy valami szendvicses reggeliző helyen találtam magam. Zavart a háttérzaj, zavart, hogy a közvetlen környezetemben az ismerőseim folyamatosan csak panaszkodtak valamiről. Én közben gondolatban teljesen máshol voltam, ez jobb helyen ahol a boldogság érzése hatott át. Talán ott kellett volna hagynom csapot papot, minden szükségtelenül zavaró tényezőt, s átsétálnom egy másik helyszínre. Tudtam, hogy hol tartózkodik a Lány, csak el kellett volna indulnom!
>> következő - Mosolyszünet
<< előző - Madzagra fűzött dolgok
