Volt köztünk annak idején egy beszélgetés az optimista, pesszimista s realista témában. Van némi különbség a gondolkodásmódunkban, Ő inkább pesszimistább, én optimistább szemléletű vagyok. Könnyedén a fejemhez vágta, hogy Ő realista, nem bízik az olyan történésekben, amik úgysem következnek be, ellenben én túlzottan optimista vagyok. Az Ő realitása lenne a reális vagy az én realitásom? A reális az mindig mindenkinek ugyanazt jelentené?

Nos, ha Ő nézi magát a tükörben, vagy ha én nézem Őt, ugyanazt látjuk, de teljesen másként. A realitás véleményem szerint az optimizmus és a pesszimizmus végletei közti világnézet, gondolkodásmód. Míg az optimista és a pesszimista gondolatok inkább csak érzelmi reakciók eredményei, alá nem támasztható látásmód, addig a realitás mindig megpróbálja érvek alapján valami rendszerbe foglalni, illetve egy ismert működési móddal megtámogatni, így aztán hajlamosan tényként kezelni történéseket, gondolatokat.

Vizsgáljuk meg egy kicsit jobban mii is a realitás. A realitás egyrészről nem más, mint a létező valóság, a minket körülvevő világ az összes lehetőségével és kapcsolatával együtt, másrészről az egyén realitása az érzékelt környezet, a világnak az a része, amit az egyén pillanatnyilag tapasztal az aktuális hangulatának és korábbi tapasztalásainak tükrében.

Bebuktam, ez a vonat már rég elhúzott, ez lenne a nekem passzoló realitás? Nos, ha a realitás a minket körülvevő világ az összes lehetőségével és kapcsolatával együtt, akkor miért kellene elfogadnom azt a képet, amit a jelenlegi szemüvegemen keresztül látok? Rózsaszín vagy fekete, esetleg dioptriával torzított? Nem mindegy? Sokkal több a realitás a létezésben, mint amennyit a szemüvegünk mutat. Mi történne, ha letennénk ezt a szemüvegünket, bármilyen is legyen az? Talán megbotlunk párszor, mert a lábunk elé sem látunk nélküle tisztán, de idővel az ösztöneink megerősödnek és rálelünk a realitás magasabb dimenziójára. Lássuk be, a híres művészek, a legnagyobb feltalálók mindegyike más szemmel nézte a világot, műveik túlmutattak a mindenkori korlátokon, ezzel járulva hozzá a létező valóság fejlődéséhez. Ez az ok fejtegetés után azt hiszem, újra megnézem valamikor a Mátrix trilógiát, jó pár év eltelt mióta láttam. :)

Az álmoknak és a képzeletnek lehet realitása? Furcsán hangzik ez így, mivel a ma legelfogadottabb nézetek alapján az álom és a képzelet a realitás ellentétei, de mi van az olyan kölcsönös álmokkal, amikor 2 személy egymás álmában szerepelve ugyanazt álmodja? Véletlen? Ez is csak véletlen? Túl sok mindenre húzzuk rá hanyagul ezt a szót. A mai világban persze sokkal egyszerűbb a takaró alá dugni a fejünket aztán az internet világában egyszerűen egy avatar mögé bújva azt mutatni magunkból, amit láttatni szeretnének. Lassan már saját magunkról sem vállalunk felelősséget pláne nem a gondolatainkról. Pedig gondolataink szabják meg szavaink, szavaink határozzák meg tetteink, tetteink alapozzák meg szokásaink, szokásaink meg majd a jellemünket, jellemünk meg a sorsunkat.

"A pesszimista lefelé néz, és beüti a fejét. Az optimista felfelé... és megbotlik. A realista előre, és mindig igazítja lépteit."

The Walking Dead c. film

>> következő - 2005

<< előző - Érthetetlen, ami történt - második rész

A teljes történet itt kezdődik