A hétfőn hirtelen felvillanó boldogság láng tüze még ma is parázslik, hatását napokig hordoztam magammal. Közben további információ morzsákkal váltam gazdagabbá, mint például, a Lány múlt heti látogatásának első közlendője a hangszervásárlás volt. Gondolom a kollegáim meghallgatták a beszámolót, de érdeklődésük hamar kifulladt, mivel ők kevésbé muzikálisak. Szeretném hinni, hogy a Lány így szándékozott eljuttatni hozzám ezt az információt, de gondolataim ezen árnyait inkább elhessegetem, ennek ellenére szívből örülök a hangszerének, a legmagasabb fokig támogatom az új hobbiját. Szerintem rajta kívül ma nincs más ember a Földön, aki ennyire örülne annak az újdonsült hangszernek, mint én. Mint arról korábban többször írtam, hiszek benne, hogy a zene egy kapcsolatteremtő varázslat, és a zene lesz a megoldás kettőnk kapcsolatában. Ha lassan is, de én folyamatosan ezen tevékenykedem, ez a cél motivál, és óriási boldogsággal tölt el, hogy Ő is ezen az úton indult el, habár az Ő motivációját nem ismerem. Tudomásomra jutott továbbá, hogy a Lány szerdánként zongoraoktatásra jár, pont abban az idősávban mikor én énekleckéket veszek. Talán csak teljesen véletlen, vagy talán létezik valami tudatalatti összefüggés ebben, én ma ezzel sem foglalkoznék, inkább a zene földöntúliságát boncolgatnám kicsit.

Úgy gondolom a zene és ezen belül a hangoknak a rendszere isteni ajándék, betekintés egy felsőbb világba. A dalszerzés nem egy mérnöki munka, ihletre, felsőbb sugallatra, megérzésre van hozzá szükség, nekem legalább is, ennek ellenére most kicsit a zene matematikaibb oldaláról szeretnék írni. Ha leülünk egy zongora elé könnyedén megszámolhatjuk, hogy 7 fehér billentyű, azaz hét egész hang, és a fekete billentyűkkel együtt 12 félhang található a hangszeren, hogy egy ’C’ alaphangról elérjük az egy oktávval feljebb megszólaló ugyanazon ’C’ hangot. 7-es, illetve 12-es rendszerre van szükségünk ahhoz, hogy egy oktávot bejárva ismét elérjük a kezdőhangot. Fontos számok ezek, megjelennek az emberi kultúrákban, mindennapjainkban, környezetünkben, nem hinném, hogy véletlen műve lenne ez a zenei rendszer. A hetes szám szerepe megkérdőjelezhetetlen, létünk vázát alkotja. Hét belső elválasztású mirigy hangolja testünket, a hét csakra, a szivárvány 7 színe, a hét napjai, és a kultúránkban és a mitológiában megjelenő hétfejű sárkány vagy a Hetedhét ország fogalmaiban is megjelenik. A 12 is egy nagyon fontos szimbólum. Az év tizenkettő hónappal ér körbe, az asztrológia tizenkettő csillagjeggyel lesz teljes, a napéjegyenlőség pontosan tizenkettő nappali és tizenkettő éji órára osztja a napot, s mesékben és mítoszokban az egy tucat, azaz a tizenkettő tesz ki egy egészet. Egy pár hónappal korábbi előadás után egy asztrológiában jártas hölggyel beszélgetve ismét megmutatkozott, hogy a kisebb rendszerek, mint például a zenei és az asztrológiai egy fő rendszernek a részei, egymástól nem függetlenek. Egyidőben megszólaltatott két különböző hang lehet harmonikus egymással, vagy feszíthetik egymást, hamisnak tűnnek. A zenei 12 félhangból álló rendszert az asztrológiára vetítve ugyanezt a hatás kapjuk, a harmonizáló hangok asztrológiai transzformációjában a csillagjegyek vonzzák, a feszítő hangok asztrológiai megfelelői viszont taszítják egymást.

A két rendszer közötti összefüggést keresve ismét a matematika mutathat rá egy magyarázatra. A mitológiában, vallásban, mondákban és szófordulatokban a hármas és a négyes szám is meghatározó. A 3-as talán a földöntúlit, a teremtőt szimbolizálhatja a test, lélek, szellem vagy a szentháromság egységeivel, ezzel szemben a 4-es szám szerintem földibb, ha a 4 égtáj, 4 évszak létezését vagy egy függőleges és egy vízszintes körosztó (kereszt) megjelenését nézem. Végül is mindegy, hogy milyen értelmezést tulajdonítunk a hármas és négyes számnak, sokkal fontosabb az a logika benne, hogyha összeadjuk őket hetet, ha viszont összeszorozzuk őket 12-őt kapunk.

A zenei kultúra, és a zenei oktatás alappillére a szolmizációs hangok. Ha szolmizációs hangokat használunk, akkor bármely hangról, a zongora bármelyik billentyűjéről kezdve mindig a 7 fő hangot tudjuk megszólaltatni. DO, RE, MI, FA, SO, LA, TI. Általános iskolában mindannyian tanultuk ezt a 7 szolmizációs szavacskát, de az igazi jelentésüket, rendszerüket soha senki nem magyarázta el. Végezzünk el most egy kis kísérletet, forgassuk meg a közepe körül ezt az önmagába visszatérő szimmetrikus rendszert:
Itt áll ős fa ím erőd!

Ismét csak egy véletlen? Mindenesetre elgondolkodtató!

Ha hajlandóak vagyunk a dolgokat más oldalról is megvizsgálni, bőven van még megfejtendő rejtély a teremtéssel kapcsolatban. Ha a ’hetedhét’ ország kifejezést vizsgálom, akkor arra a következtetésre jutok, hogy ’heted-hét’ kifejezés fordítottja a ’hét-heted’, aminek ’egy’ lesz a matematikai eredménye. Tehát a Hetedhét ország az nem más, mint az Egy háza.

Oly sok összefüggést vázoltam fel és valószínűsítettem az előző posztjaimban, nem lehet minden a véletlen műve, kell hogy legyen egy felsőbb rendszer aminek a terve és a részei vagyunk. A tény, hogy vonzalmam a Lány iránt két év alatt egy cseppet sem csökkent, a sok felbukkanó ’véletlen’ mondandói erőt adnak tovább lépni, mert miért ne lehetnénk mi is egy felsőbb terv része? Most jó a szélirány hogy hajóink újra egymás felé közelítsenek!

>> következő - Kirakat

<< előző - Az új hangszer

A teljes történet itt kezdődik