A létezés legalapvetőbb törvénye az egyensúly. Minden egyensúlyra törekszik. Életem legkeményebb éve volt az idei. Olyan dolgokat tapasztaltam meg, aminek létezéséről fogalmam sem volt, korábbról ismeretlen lelki mélységeken és gyötrődéseken mentem keresztül. Megtörtem. Megszenvedtem ezt az évet, de azt kell mondjam hálás vagyok az életnek, a teremtőnek mindazért amit kaptam. Megismertem egy csodás lányt, ez a lány megismertette velem a legőszintébb csodálat érzését, valami megmagyarázhatatlan vonzalmat, a legmélyebb fájdalmakat, a hiányt az elkeseredettséget, a reménytelenséget s a kilátástalanságot egyben. Már ettől a tapasztalattól sokkal több vagyok, de itt még nincs vége. Tavaly elővettem a régen használt hangszeremet, s elkezdtem dalokat írni. Jött az első, jött a második nagyszerű alkotás, aztán év elején kezdtem úgy gondolni, talán nem csak 2 dalra vagyok jó. Talán van még bennem sokkal több is. És bizony van. Az hogy bennem van e, azt megkérdőjelezem, inkább valami felsőbb csatorna szavai bújnak elő ihletettségemben. Dalszerzésbe forgattam át az elmúlt időszak minden megélt feszültségét. Megnyílt valami csatorna, olyan ötletek és olyan kész művek születtek az elmúlt időszakban, én nem is tudom, de úgy érzem ez valami nagyon jó dolog, valami nagyon jó kerekedett ki az egészből. Kapom az instrukciót fentről, jön valahonnan, bújik elő belőlem, s ahogyan elkezdtem benne hinni annál inkább erőre kapott.

Szeretnék rászolgálni erre az adományra. Nekiálltam énekelni tanulni, fejlesztem hangszeres tudásom, azon dolgozok, hogy ezek a dalok mások számára is hallgathatóak legyenek, szórakoztassanak, elgondolkoztassanak. A dalszerzésnek megvan a maga bája. Amit ugye korábban nem mondhattam el senkinek, azt dalban mondom el mindenkinek. A dalszerzés adott egyedüli erőt a túléléshez, a zene mutatott irányt és elhitette velem, hogy nincs véletlen, minden valami céllal történik. Az élet megajándékozott egy gyönyörű múzsával. De vajon örökre múzsa marad, esetleg lehet részünk a közös boldogságban még ebben az életben?

 "A zene maga az élet, és amíg szól, semmi nem hal meg örökre."

Daniel Glattauer

>> következő - Mindig van választásunk

<< előző - Egy újabb érzés - Jelenlét

A teljes történet itt kezdődik