Negyedik napja tart már, hogy a Lány puszta létezése, vagy valami megfoghatatlan bizsergés itatja át az érzéseimet, s kedves gondolatokkal boldogít. Az előbb például a rádióból szóló szerelmes dal hallatán érzékenyültem el pár percre. Jól érzem magam a bőrömben, hatékonyan és sikeresen telnek a napjaim s régóta halogatott dolgokat intézek el. Egy valamit viszont nem igazán értek. Megpezsdült valami, de mi lehet a kiváltó oka? Valójában mennyire személyre szólóak, ezek a sokszor konkrétumok nélkül érzések? Kedves gondolatok között sütkérezek, szívem felmelegszik, erősnek és sikeresnek érzem magam, de közben olyan távolinak és megérinthetetlennek tűnik a Lány. Most hirtelen az a kép jutott eszembe mikor hétvégén a csillagokat bámultam a felhőtlen égbolton. A Lány, valaki, vagy valami itt lakik benn a szívemben, az elmém mégis olyan elérhetetlennek és távolinak látja Őt. Ha lehunyom a szemem néha már az arcát sem látom, de hiszem, hogy a szív nem ok nélkül pezseg. A csillagokra sem a fényük vagy a fényerejük miatt tekintek fel, hanem a létezésük miatt. Minden egyes apró fénypont, mint egy szikra, valami elérhetetlent, valami földöntúlit, valami mást szimbolizál.

Mikor a csillagos eget bámulom érzem igazán, hogy milyen törékeny és változékony kis lények vagyunk mi emberek. A csillagok mindig a helyükön maradnak, a mi szemünkben állandók, mondhatni örökkön örökké fényesednek felettünk. A mi életutunk, a történetünk viszont csak egy kis villanás a csillagok életéhez viszonyítva. Az apó fénylő égitestek milliárd emberi sóhajnak voltak már a szemtanúi, de az univerzumunk rejtelmesen csillogó fényfoltjai csak bölcsen hallgatnak s néznek le ránk. Én is többször fordítottam a tekintetemet feléjük, segítséget, támogatást, útmutatást kérni. Kapcsolatunk kibontakozása környékén, egy családi nyaralásból hazatérve, 2017. augusztus 12-én történt az első emlékezetes alkalom. Egy hullócsillagot látván mélyen s őszintén a lány boldogságát kívántam. Ismerve a lány korábbi élettörténetét, ismerve a lány csalódásait, tiszta szívből azt kívántam, hogy találja meg a boldogságát valaki mellett. Nem gondoltam volna, hogy az a valaki én is lehetnék, csak az Ő boldogságát és jólétét tartottam szem előtt, fontosabb volt számomra, mint a sajátom. Ő már akkor is bennem élt, ezt a spontán óhaj, ami elsőként megfogant az elmémben, szintén jól mutatja mindezt.

Ha lehetőségem adódik a város fényeitől eltávolodva az eget szemlélni, a csillagokat nézve szívesen időzök kicsit az éjszakában. Mióta ismerem Őt, mióta rám talált a Lány, azóta az égboltot fürkészve mindig eszembe jut, mindig gondolok Rá. Lehettem bármilyen csalódott, a hiányától meggyötört, a kilátástalanságtól szomorú, a csillagok alatt a gondolataim mindig megnyugvásra leltek. Kezdetben a Lány boldogságáért imádkoztam, aztán az eltávolodásunk után a kérdéseimre kerestem a választ. Tavaly nyáron szintén hullócsillagot látva már azt kívántam, bárcsak vele lehetnék, ősszel a csillagok alatt fogadtam meg, hogy soha többet nem szeretnék neki hátat fordítani. Függetlenül attól, melyik periódusban jártam, minden esetben próbáltam a csillagokon keresztül erőt, sikert, kitartást, boldogságot eljuttatni a Lány felé.

Pár napja a hétvégén, vasárnap este is csak bámultam a csillagokat, kezdetben csak úgy gondolatok nélkül tekintettem az égre, de a helyzet, az ég felé megnyíló lelkem ismét előhozta belőlem a vágyakozást. Most leginkább azt kértem a csillagoktól, hogy adjanak hitet és kitartást az út további részére, hogy hinni tudjak abban, hogy lesz még folytatás.

Aztán áldást kértem, s közben képzeletben egy fehér energiafátyollal terítettem be a Lányt, hogy minél nyugodtabban, s minél kiegyensúlyozottabban készülhessen a záró vizsgáira, és minél sikeresebben birkózzon meg az előtte álló feladatokkal és akadályokkal.

Utóirat:

Egy kicsit off topic a mai témához, de az éjjel ismételten álmodtam vele. Közvetlenül, jó kedvűen beszélgetünk egymással mialatt egy folyosón sétáltunk. A kép emlékeztetett a régi kapcsolatunkra, mert a kimondott barátság által meghúzott határvonalat most sem léptük át, de a háttérben mégis ott motoszkált a belül megbúvó vágy. A csattanója a történetnek, hogy csatlakozott hozzánk egy harmadik illető, aki ismeri a lelki gyötrődésem, tudja, hogy van egy múzsám, van egy láthatatlan szerelmem. A Lánnyal nem mutattunk semmi jelet, de ez az ismerős az álomban rögtön megvilágosodott, rájött valamiből, a Lányban ráismert Múzsám személyére.

>> következő - Ciklikusság

<< előző - Megvalósult félelmeink

A teljes történet itt kezdődik