Tyúk vagy a tojás?
Az elmúlt öt napot szabadságolással töltöttem. Fontosnak éreztem, és vártam is a mai napot, de amint az alábbiakban látjátok majd a dolgok nem teljesen úgy alakultak, ahogy azt korábban elterveztem. A nap kitüntetett szerepe mellett más oldalról nézve ezzel az írással elérkeztem a 77. posztomhoz. Fontos ez a szám, mert a hetedhét országot szimbolizálja nekem, fordulópontról, vagy valami ütős témáról terveztem ebben az írásban beszámolni, de velem nem történt semmi ilyen. Talán 77 posztra lett volna szükségem ahhoz, hogy kiírjam magamból a Lány hiányát, s minden fájdalmat, amit idáig hordoztam magammal? Itt tartanék ma? Nem a saját elképzeléseim alapján alakulnak a dolgaim, de ez talán nem is baj, sőt... Nem rólam, hanem a Lányról kell szólnia a mai napnak is, és ez a mai egy fontos mérföldkő az Ő életében.
Rögtön az elején be kell vallanom, létezik egy apró rés, amin keresztül információhoz juthatok néha napján. Mondhatod rá, szánalmas kis kíváncsiskodás, talán igazad van, néha én is hajlamos vagyok így gondolni, de ennek ellenére mégis élek a lehetőséggel, s megtekintem a Lány munkahelyi elektronikus naptárját. Tartalmilag nem olvashatom ugyan, de pontosan látom mikor foglalt, mikor szabad s esetleg melyik napokon van szabadságon. Nem csak az övét, mindenkiét a cégen belül, mindezt azért, hogy minden érintettnek megfelelő időpontra tudjunk megbeszéléseket szervezni. Utoljára pár hete pillantottam bele a kalendárjába, s úgy rémlik most hét szerdára, vagy csütörtökre szabadság volt feltüntetve. Rákeresve google-ben az államvizsgák időpontjára, azt feltételeztem talán ma van a záró vizsgának az időpontja.
E sorok írása közben szöget ütött a fejembe egy múlt hétvégi furcsaság. Az elutazásom előtti nap a munkahelyi számítógépemről megpróbáltam csatlakozni a céges hálózathoz, abból a célból, hogy pontosítsam a feltételezett záróvizsga napját, de a csatlakozás többszöri kísérlet ellenére is sikertelen volt, így sajnos az információ pontosítása is elmaradt. Elképzeltem, gondolatban majd vele leszek, ha szüksége lenne rám a háttérből majd észrevétlen segítenék ellazulni, a jól ismert módon megmasszíroznám a vállát, támogatnám Őt, így segítve a feladatra koncentrálni. Mindezt a segítő szándékom sugallta, de természetesen cseppet sem szeretném megzavarni, támogatni is csak akkor támogatnám, ha ezt megengedné, illetve ha tényleg szüksége lenne rá.
Számomra a ma is olyan volt, mint a többi nap, átlagos. Délután 5 óra környékén eszembe jutott, gondolatban rövid ideig közel voltam Hozzá, este 9-kor úgy éreztem mintha kis társaságban ünnepelne, és este fél 11, háromnegyed 11 körül gyengéd melegség, nosztalgikus boldog hangulat töltött el egy pohár bor elfogyasztása után. Ennyi volt, semmi több! A mai napra tervezett szorosabb gondolati jelenlét, mentális támogatás megvalósulása elmaradt. A Lány erős, nagyon kitartó, mindennel képes egyedül megbirkózni, úgy látszik az Univerzum ma nem igényelte a fokozottabb gondolati jelenlétemet. Ismét megmutatkozott, hogy ebben a történetben nem én irányítok, az nem úgy van, hogy én majd kigondolok valamit, megtervezem, aztán ennek megfelelően alakítom a dolgokat. Nem! A dolgok a legfelsőbb játékmester szándékai alapján történnek.
De mégis hogyan? Sokszor elgondolkodok ezen. Például ma este ahogy a fürdőszobába tartottam beugrott egy kép, egy érzés, le kellene vennem a nadrágom, mert fogkrém csöppenhet rá. Fogmosás közben egyéb más csapongó gondolatok közt elbambulva elvesztettem az odafigyelés örökös kontrollját, így aztán a gondolatot, illetve a megérzést sikeresen megvalósítottam, fogkrémes lett a nadrágom. Miért? Mi miatt történt így? Megérzés volt? Bepillantás a jövőbe? Esetleg az elme kreálta kép megvalósítása, életre keltése történt? Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?
>> következő - Az új hangszer
<< előző - Ciklikusság
