Távolodások
Az elmúlt egy-két hetet a csend jellemezte, ez ma sincs másként. Egy átmeneti elcsendesülés, vagy egy lecsengés lenne-e, nem tudom megállapítani, mindenesetre most úgy érzem kicsit megpihentem. A csenddel kapcsolatos észrevételeim közül megemlíteném, hogy az elmúlt három-négy éjszakán kifejezetten jól aludtam, nem küzdöttem álmatlansággal, a kora hajnali ébredések sem gyötörtek. Álmot is láttam párat, de nem rémlik, hogy a Lány szerepet kapott volna-e valamelyik történetben. Ez azért feltűnő és említésre méltó, mert az utóbbi időkben nem jellemzőek a gyakori álmok, az olyan álmok pedig, amelyekben nem szerepelt a Lány, nagy ritkaságnak számítanak. Az elcsendesülés persze nem elnémulást jelent, a háttérben szüntelenül ott motoszkál a veszteség érzése, ezzel beárnyékolva a megnyugvás illúzióját.
Egy nagyon kedves kolléganőnk az utolsó napját töltötte ma a cégnél, ma volt az utolsó napja a csoportunkban. Sokat beszélgettünk a nap folyamán, többet mint általában szoktunk, de hát ha valakinek aznap csak pár aláírást kell összegyűjtenie a kilépő papírjára, akkor ez magától értetődő, én meg úgy voltam vele, nincs olyan munka, ami ne várna meg. Az az igazság hiányozni fog a csoportból, a rátermettsége, a hozzáállása, embersége és lelkisége miatt is, ő egy jó ember, hiányozni fog munkatársként, de hiányozni fog emberként, barátként is mellőlünk. Persze a 21. Század virtuális valóságában nagyrészt online-ok vagyunk, bármikor elérhetjük egymást, számomra ez így mégsem az igazi, mert a virtuális kapcsolatokból hiányzik a fűszer, a személyes kontaktus.
A múlt évben sok jó ember távozott a közelemből, de úgy látszik nincs vége, az idei évben is folytatódik ez a folyamat. A Lány távolodásával kezdődött minden, az addig szoros kapcsolatunk lazulása és felbomlása bennem mindent felborított. A folyamat viszont itt nem állt meg, családi és baráti körben, munkahelyi viszonylatban is nagyon sok jó ember távozott el, költözött más országba, távolodott el a napi vagy heti találkozás lehetőségétől. Talán a koromból adódóan, vagy talán a Lány távolodásával sokkal érzékenyebbé váltam, sokkal inkább veszteségként élem meg az ilyen eltávolodásokat. Az emberek jönnek-mennek, érthető, így volt ez mindig, de valamiért én most sokkal érzékenyebben reagálok ezekre a helyzetekre. Ma egy újabb jó ember távozik a környezetemből, persze jól tudom, bármikor megjelenhet majd valaki más. Soha nem tudhatjuk mi vár ránk holnap, lehet ezt pozitívan is nézni, de engem valahogy ma mégis szomorúság tölt el. Talán a Lány távozása változtatott meg bennem valamit, talán csak emiatt élem meg mások távozását is ilyen mélyen.
A munkatársnőnk mai távozása felelevenített pár régi emléket, s mosolyra húzom a számat, ahogy ezeket a sorokat írom most. Egybefüggő nagy légtérben, úgymond open office irodában dolgozunk. A ma utolsó napját töltő munkatársnőnk valamikor 2017 nyarán jelent meg először az irodai szintünkön, akkor még más csoporthoz tartozva. A Múzsám akkor tájt sokszor meglátogatott minket, kettesben is gyakran mozogtunk, ha éppen teázni, kávézni, sütizni vagy ebédelni mentünk. Egyik ilyen alkalommal megkérdezte, ki ez az új lány? Pár szóban elmondtam, amit tudtam, de nem emiatt maradt emlékezetes ez a pillanat, sokkal inkább amiatt, hogy a Múzsám az illető szépségének és csinos megjelenésének adott hangot. Azt kell mondanom, természetesen egyetértek az észrevételével, de az adott helyzet teljesen mást hozott ki belőlem, csak legyintettem a megjegyzésére, s közöltem, hogy Ő sokkal szebb és érdekesebb a számomra. Ez, vagy ehhez hasonló kijelentések az értelmüket veszítik, ha mellettem volt, ha nem, mindig Ő testesítette meg azt a gyönyörűséget, ami elvarázsolt, az én szememben Ő sokkal vonzóbb bárki másnál. Talán csak ezt a bókót szerette volna kihúzni belőlem tudatosan, vagy bármi tudatosságot mellőzve, mindenesetre ez is egy emlékezetes pillanatként vésődött az emlékeimbe. Lehet az ember körül bármilyen csillogás, teljesen mindegy milyen szépségek veszik körül, ha van kiért rajongania, ha van kit csodálnia, ha van kit szeretnie, akkor minden más másodlagossá válik.
Bárhol álomra hajthatjuk a fejünket, de hazánk, igazi otthonunk csak egy lehet, és erre az otthonra nem elég rátalálni, ki is kell azt érdemelni!
>> következő - Reménysugarak
<< előző - Víztükör
