Különös egy tavaszi szombati nap volt a mai. Úgy látszik ma ismét aktivizálódott bennem valami rezgés, mert szinte teljesen mindegy volt mit csináltam nap közben, valamiért mindig Ő jutott az eszembe. Mikor egy háztartási berendezés szaküzletbe mentünk családostól, hogy pár elhasználódott apróságot pótoljunk, ott szinte fájdalom volt végigsétálni a kiállított tárgyak között, mert folyamatosan úgy érzem Nélküle nincs semmi értelme itt sétálgatni. Csakis vele lenne, mert Ő az, akivel legszívesebben berendeznék egy otthonos kis fészket. Ha jellemeznem kellene jelenlétének az érzését, akkor egy 10-es skálán magas intenzitású 8-9-es erősségű vibrálást éreztem.

Délután a várossal határos hegyekben kirándultunk a srácokkal. A hegység oldaláról kelet felé tekintve előttünk nyújtózkodott a város, a tiszta időben láthatóvá vált az a távoli városrész ahol ő lakik. Ez a momentum ismét az Ő létezését hozta elő a gondolataimban. Ott van valahol a távolban, mintha kicsit látni is vélném, de ha a fizikai valójában ma nem is láthattam, a közelségének az érzése ismét teljesen magával ragadott. Bárcsak mellettem lehetne, s együtt túrázhatnánk végig a közeli hegységeket. Mindkettőnk nevében mondhatom, szerettünk volna annak idején közös kirándulásokat, bicikli túrákat összehozni, de sajnos nem lehetett ilyenben részünk.

A tavasz beköszöntével egyre többen pattannak bicikli nyeregbe. A kerékpár egy fontos kapocs a kapcsolatunk emlékében, szinte mindennapossá vált, hogy ha meglátok a kerékpárjához hasonló másik drótszamarat, vagy csak egy bringázó személyt, még csak az sem kell, hogy hasonlítson Rá, szinte kizárólag mindig Ő jut az eszembe. Még 2017 augusztus végén vagy talán inkább szeptember elején vásárolt magának egy kerékpárt. Olyan volt, mint egy gyerek, nagyon örült neki, de furcsa módon én is úgy tudtam örülni az új biciklinek mintha csak az enyém lett volna. Én lehettem az a megtisztelt beavatott, aki először tekinthette meg a megtestesült „szerelmét” azt a csodaszép közlekedési eszközt, amivel kb. 30 kilométert tekert aznap a hőségben, hogy eldicsekedhessen vele, s ezzel hálálja meg az érdeklődésemet. Szeretem, sőt egyszerűen csodálom a tiszta érzelmi reakcióit, mert ekkor álarcok nélkül láthattam igazán a belülről sugárzó szépségét, azt a lelki fényét, ami ilyen erős hatással van rám a mai napig is!

Örök emlék marad az az alkalom, mikor az újonnan vásárolt kerékpáron egy két apró szerelést kellett még elvégezni, hogy az a nagy becsben tartott bringa még tökéletesebbé váljon s ebben én is segíthettem. Gyerekkorom óta magam szereltem a kerékpárjaimat, néha akkor is darabjaira szedtem párat, mikor erre amúgy semmi szükség nem lett volna, de ezzel legalább hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem. Így tehát szakértő kezekben volt az a csodaszép kétkerekű, a problémát és az ezzel kapcsolatos emlékeket nem önmaga a szerelés okozta, hanem sokkal inkább az a szikrázó légkör, ami minket körülvett. Már a mélygarázsban parkoló biciklihez vezető lépcsőházban óriási feszültség alakult ki köztünk, szerettem volna megérinteni a Lányt, szerettem volna teste kicsi felületével valahogyan érintkezni. Nem tudom, hogy valaha éreztem e ilyen mély vágyat mint ott és akkor, ebbe az energiába szinte beleremegett az egész ház. Az épület merev betonelemei ellenállóak, én sokkal kevésbé. Egész testem remegett a vágytól, szerelés közben csak arra nem tudtam koncentrálni, amit éppen csináltam, bénáztam, például kiejtettem a kezemből a csavart vagy a szerszámot. Mondhatni már majdnem kínossá vált a szituáció. Mások számára, akik közben elhaladtak mellettünk számukra biztos kínos lehetett, gyorsan tova is haladtak, mert nem hiszem el, hogy ne lett volna érzékelhető az az óriási energiaburok keltette feszültség, ami köztünk szikrázott. Most 19 hónappal később is beleremeg a testem, ahogy felidézem ezeket az élményeket.

Nem egy mindennapi hasonlat, de az az igazság olyanok vagyunk mi ketten, mint a kerékpár. Két kerék, akik külön-külön nem képesek rendesen előre haladni, de ha összeköti őket valami, ha legalább van egy dolog, ami keretbe foglalja és összefogja létezésük értelmét, akkor képessé válnak a további együtt száguldáshoz. A két kerék csupán együtt képes hatékonyan előre gördülni, külön-külön csak kóvályognak, mint egy mágnes nélküli iránytű.

>> következő - Mozis teszt

<< előző - Veszteség és félelem

A teljes történet itt kezdődik