Felülírt gondolatok
Sokat gondoltam Rá az elmúlt napokban, feltűnően sokkal többet, mint az előző hetekben vagy másfél hónapban. 2017 őszén több alkalommal is úgy időzítettünk, hogy munka előtt egy időben menjünk el uszodába. Pénteken úszni voltam és aznap a medencében kb 20 vagy 30 percen keresztül csak Ő járt a gondolataim közt. Szombaton aztán ismétlődött ez az érzés. Talán csak a jó idő, talán csak a közelgő tavasz bolondítja meg a hormonokat, de egy kis szünet után újra magas aktivitást mutat az a bizonyos ide nem írhatom le a lány nevét faktor. Erősödik az érzés, hogy Vele szeretnék lenni, pedig az eltávolodásunk már több mint egy éve történt.
Most volt a házassági évfordulóm, szégyenszemre én ezt elfelejtettem. Jellemző rám, hogy elsiklok részletek felett, tudom, hogy néha nem figyelek kellően oda a dolgokra, de azért ilyen alkalmak nem szoktak egyszerűen csak úgy kimenni a fejemből. Most viszont kimentek és más töltődött be a helyükre. Szintén csak véletlen lenne? Pont akkor borít be egy fátyol s tölti meg a gondolataimat a szeretett lény képeivel mikor másra illene figyelnem? Miért nem előtte, vagy miért nem utána? Ez ismét egy olyan momentum volt, ami foglalkoztatott a napokban. Gondolatban teljesen máshol jártam, a házassági évforduló egy figyelmes gesztus lett volna a feleségem felé, de számomra ekkor egy másik lány létezése tört ismét a felszínre. Furcsa egybeesések ezek, még a végén tényleg valami féle égi törvényszerűségként tekintek ezekre a jelekre és nem azt hiszem, hogy teljesen megbolondultam.
Távol vagyunk egymástól, de ez a nem múló ragaszkodás, ez a nem múló szerelem egyre inkább hitet ad, egyre inkább megerősíti az ösztöneimet, hogy nekünk együtt kell lennünk. De mit tegyek? Várjak? Meddig? Mire? Írjak neki? Még egy utolsó csatorna maradt. És ha ezzel csak tovább lököm el magamtól? Mit tegyek? Eddig bármivel próbálkoztam az csak hátrányt hozott.
Van egy olyan helyzet, amikor nem a másikkal szemben vagy hátrányban. Hanem együtt vagytok hátrányban. Amikor közösen játszotok, látszólag egymásért, de valahogy mindig hiba csúszik a játékba. És vesztésre álltok. És innen szép győzni. De csak úgy lehet, ha mindketten érzitek, hogy szükségetek van egymásra, hogy kell a másik, hogy akarod a másikat. Igen, akkor lehet győzni. De csak együtt. A célért. A győzelemért. Egymásért.
Csitáry-Hock Tamás
>> következő - Csütörtöki álmok
<< előző - Fejlődés és türelmes várakozás
