Tegnap írtam az ötletről, mi lenne ha megvárnám a suli előtt, s boncolgattam a kérdéskört, vajon honnan jönnek a felszínre ismét ilyen gondolatok. Ismét történt valami furcsa, megmagyarázhatatlan, véletlenszerűnek tűnő mozzanat. Eszembe jutott ma egy múlt decemberi emlék. Az egyetem mellett a vizsgájára várva beszélgettünk az év történéseiről, tisztán emlékszem rá ott azokban a percekben szerettem volna minden közös emlékünket felidézni és rögzíteni, így őrizve meg azokat a felejtés homálya elől. Másnap röviden leírtam az aznapi történteket. Emlékkönyve szerkesztett irományaim nem vitték sokra, két emlék került bele összesen, aztán el is halt a kezdeményezés. Ma viszont megnyitottam ezt a dokumentumot, s csodálkozva látom, hogy egy évvel korábban pontosan a mai estén írtam meg az alábbi emléket. Pontosan tegnaphoz és mához egy évre történt mindez. Ezt én tényleg nem tudtam, vagyis tudatosan nem volt a gondolataim közt. Így viszont már tudom mihez kötni a tegnap esti iskolával kapcsolatos előrenyomuló gondolati képeket. Ő gondolt volna rám, onnan jöhettek a képkockák?

„Előző nap beszélgettünk az iskola mellett az esti fényben pompázó várost hosszasan nézegetve. Valószínűleg a vizsgadrukk miatt a kérdésemre, hogy mi jóra emlékszik vissza az idei évből, a válasza röviden egy tompa semmire volt. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve átadtam neki a hátizsákomban megbújó még születésnapjára szánt kis jegyzetfüzetet. Mosolya, öröme, meglepődése oly tiszta volt, kaptam tőle két puszit s egy ölelést.

Reggel meglátogatott minket az irodában a negyedik emeleten. Ahogy megpillantottam a sötét szoknyájában, amihez fekete harisnyát és csizmát valamint sejtelmesen bő felsőt viselt, hirtelen szóhoz sem jutottam. Ebéd előtt chat-en megjegyezte, hogy ez az én ajándékom, engem szeretett volna megajándékozni a csinos megjelenésével. Én legszívesebben akkor egy gyerek lettem volna, aki mohón megragadja és kicsomagolja az ajándékát. Később együtt ebédeltünk, s amikor tálcával a felső szintre haladva a lépcsőn határozottan előre engedett, esélyét is kizárva pár lopott pillantásnak, ezzel a tisztán szégyenlős gesztusával többet adott, mint egy szép nő egyszerű látványa. Hiányoltam az elmúlt időben az elegáns megjelenését, ennek többször hangot is adtam, de az hogy valaki nekem öltözzön fel ilyen nőiesen elegánsnak, ezt az érzést úgy gondoltam le kell írnom.”

Ismét egy furcsa összefüggésre leltem, s higgyétek el, ezek a dolgok tényleg így történnek velem. Nem fantáziálok, soraim nem kitalációk, hanem a történések, az érzéseim s gondolataim dokumentációi. Lehetne véletlen is, hogy jön egy gondolat, egy kósza érzés, amiről kiderül később, hogy pontosan egy éve történt valami hasonló. Jöhetne bármikor ilyen érzés, de miért pont akkor és miért pont az jön ami jön? Lehetséges, hogy az álmok, megérzések, gondolatok valami magasabb dimenzió megnyilvánulásai lennének? Ki és mit akar üzenni? Talán értem, de mégsem értem.

 >> következő - Születésnap

<< előző - Harmadik hullám

A teljes történet itt kezdődik