A napokban vizsgára készültem, a tanulás lekötötte időm nagy részét, a figyelmemet egy pontra fókuszálta, de így sem hiányoztak a szokásos napi gondolatok. Napjában többször eszembe jutott a Múzsám, hoztak ezek a pillanatok egy örömérzést magukkal, de most a gondolatoknak nem voltak a korábbiakban már részletezett mélységei. Talán tényleg jött némi megnyugvás az életembe. Emlékszem, tavaly ilyenkor volt egy nagyon szép esténk, de nem tulajdonítottam ennek az emléknek semmi jelentőséget, nem fordítottam rá energiát. Tudomásul vettem, hogy volt, de már egy éve történt, és kész, slussz. Szép volt, a legszebb emlékem Vele kapcsolatban, nagyon jó volt, de miért rágódjak rajta.

Délután viszont bevillant ez az emlék az összes történésével együtt, úgy mintha egy csapot kinyitva a képeket s érzéseket valaki csordultig beletöltötte volna a testembe. Ma történt, dátumra pontosan ma volt egy éve, hogy egyszer csak váratlanul meglátogattam Őt a lakásán. Életem legjobb döntése, és életem legemlékezetesebb órái voltak!

Szóval egy üveg rose-val  a kezemben késő délután teljesen váratlanul beállítottam hozzá. Óriási volt a meglepetés. Örök emlék marad! Nagyon sok témáról beszélgettünk, nagyon egy hullámhosszon mozogtunk, együtt voltunk. A háttérben ott motoszkált a kisördög, bármi megtörténhetett volna, de tiszteletben tartottuk a lefektetett szabályokat, barátként kezeltük egymást. Komolyabbnál komolyabb témákat érintettünk, tabukat döntöttünk le. A közelség és a kölcsönös bizalom intim atmoszférája idilli alkalmat teremtett. Megtisztelő volt hallgatni mikor megosztotta velem legmélyebb vágyait, például az anyasághoz fűződő érzéseit és félelmeit. Nagyon jó, gondoskodó anya válna belőle, biztosan tudom!

Egy éve volt, az emléke a mai napig tisztán él bennem. Mintha csak előre éreztem volna az eltávolodás törvényszerű érkezését, szerettem volna ott és akkor a tökéletesség pillanatában megállítani az időt, nem akartam hazamenni, nem akartam, hogy másnap újra felkeljen a nap. Hosszú utat jártunk be azóta, de ez a történés megmutatta, létjogosultsága van annak a kölcsönös vágynak, hogy mi együtt egymáséi lehessünk. Nagyon jól kiegészítenénk egymást. Hónapokig sodródtam céltalanul, távolodtam frusztráltan, de ma már pontosan tudom, ez az a pont ahova vissza akarok jutni, ez az az idilli lét, amit élni akarok. Ami ott történt igaz volt, nem csak egy álom, mi ketten együtt hoztuk létre, minden perce őszinte volt.  Bárcsak megállíthattam volna ott az időt! Az a több mint 8 óra minőségi együttlét mintha csak egy pillanat lett volna, s közben felért egy örökkévalósággal. Furcsa dolog ez az idő. Órák pillanatoknak tűnnek, az egy év mintha csak tegnap lett volna, és bennem közben semmi sem változik, ma is ugyanezt tenném, csak félek az esetleges zárt ajtók koppanásától.

Előkerült egy gitár is a szekrény mélyéről, behangoltam s Ő két dalt próbált velem eljátszani a Kiss Me-t és az I’m Yours címűt. Állítólag nem volt benne semmi utalás J és én ezt elhiszem, mert minden történés, minden mélyről érkező gondolat ilyen jelzésértékkel bír a mai napig is.

„Ez az élmény még sokáig meg fog maradni bennem :)”

Hát bizony nekem is, egy örök élmény maradt!

„Majd egyszer feljössz, amikor ... ;)”

Csak egy szavába kerülne, egy utalásra, vagy bármi félreértelmezhetetlen jelzés értékű történésre, rögtön ott lennék nála!

Az élet megmutatta az igazi együttlét lehetőségét, majd mindezt elvette, szétválasztott minket, aztán jó messzire sodort egymástól. Feladatot kaptunk, meg kell küzdenünk a démonjainkkal, le kell győznünk saját gátjainkat majd folyamatosan változnunk és fejlődnünk kell. Ha így teszünk, újra egymásra találhatunk, s akkor  bizony a megerősített köteléket már senki sem választhatja szét! Hinnünk és bíznunk kell benne, hogy megtörténhet, hiszen ha az élet egyszer már fellebbentette a fátylát róla, akkor ez a kapcsolódás már létezik egy nem anyagi szinten valahol. Minden megoldható, ketten együtt képesek vagyunk rá. Mint 2 össze illő puzzle, akik ha összekapcsolódnak, akkor a környező képkockák is rögtön helyükre kerülnek.

>> következő - A kimagyarázhatatlan

<< előző - Férfisors

A teljes történet itt kezdődik