Munkámból adódóan sok időt töltök számítógép előtt ülve az irodában, voltak időszakok mikor a vitalitásom a béka segge alatt sem volt. Őszi s téli időszakokban a napjaim ugyanazt a sémát követik, reggel elautózok az irodáig, ott liftet használva megközelítem a 4. emeleten található íróasztalomat, 8 órát dolgozok, aztán ahogy jöttem ugyanúgy megyek haza. Rövid ideig tartható így ez az életritmus, de hosszabb időn át a szervezet már nem veszi jó néven. Az általános közérzet romlása, a fáradtságérzet, az ingerlékenység az első felvillanó jelzőfények. Vannak hónapok mikor jobban odafigyelek a jelekre, máskor kevésbé. Tavaly például hiába villogtak a jelzőfények, a Lány elvesztésének pokoli érzései közt semmire sem voltam képes, feléltem minden testi s lelki tartalékomat. Az ezt követő szükségszerű újjáépítkezés, a túlélésemet biztosító összerendeződés lépéseként újra belevágtam a rendszeres kocogásba, szemem előtt célként lebegett a mai napon megrendezett futófesztivál, ahol sikeresen teljesítettem a félmaratoni 21 kilométeres távot.

Visszaemlékezve 2017 tavaszára, a baráti ismerkedés és közeledésünk időszakára, a Lány lelkesen számolt be az alkalmakról valahányszor kocogni volt egy németországi jóbarátjának társaságában. Nagyon előnyös alkata lenne a futáshoz, nem úgy, mint a külföldi bizalmasának. Talán ezért, vagy a motiváció hiánya miatt a nagy tavaszi közös kocogás kezdeményezése hamar alábbhagyott. A német srác, az igaz barát, a fő bizalmas nyár elején hazaköltözött. Szürke óráimban megfordult párszor a fejemben, lehet hogy én kaptam meg a megüresedett bizalmas szerepét, és csak erről szólt részéről a történet, szüksége volt egy bizalmasra, aki pótolhatja a távolba költöző barát szerepét. Tényként kezelve a történteket, a találkozásainkat, a kimondott szavakat a mélyen feszítő energiákat, úgy gondolom, hogy egy megüresedett bizalmas szerepének betöltésénél azért sokkal többről lehetett szó köztünk. Már az is megtisztelő volt mikor Ő tényleg a bizalmasának tekintett, sőt, talán volt időszak mikor sokkal többnek. Sajnos akkor ehhez a szerephez én még nem nőttem fel igazán, szívem mélyéből próbáltam igaz barátja lenni, talán sikerült is, úgy ahogy én képes voltam rá, de mélyen belül mindkettőnkben valami más motoszkált. Éreztük, tudtuk, hogy nem csak barátként élvezzük egymás társaságát, hanem volt valami más is köztünk. Családos emberként én akkor még nem akartam észrevenni az egyértelmű jeleket, próbáltam barátja maradni, mert ez tűnt a leglogikusabb lehetőségnek, hogy mellette maradhassak, de az a mélyen megbúvó vonzalom és csodálat sajnos nem engedte, hogy barátként együtt maradhassunk.

A reggeli órákban a rajt előtti izgalmi fázis közepette, magamban játszva a gondolatokkal, neki ajánlottam a 21 kilométeres táv teljesítését, célként tűztem ki, hogy érte és neki futok. Bármilyen furán is hangzik, ezek a gondolatok törtek az elmém felszínére ott és akkor, de hát ez nekem már mindennapos, ilyen érzések és gondolati képek szimbiózisában létezek már vagy 2 éve, részemmé váltak, belém épültek, kitöltenek. Futás közben végig kerestem Őt. Az útvonal azon részén, ami közelebb esik a lakhelyéhez, illetve a kerékpárral jól megközelíthető szakaszokon, reménykedve figyeltem a pálya szélén nézelődő embereket, hátha megpillantom köztük életem legmeghatározóbb személyét. Közben eljátszottam a gondolattal, mert kocogás közben bőven volt rá időm, mi lenne, ha megpillantanám? A képzelet játszóterén ajkamhoz emeltem a kezem s csókot dobtam felé. A valóságban is megtettem volna talán, ha hirtelen nem blokkolok le ismét a közelségétől, ugyanúgy, ahogy az folyamatosan történik velem.

Erőre, tartásra, biztos kiállásra van szükségem, ezért folytatni fogom a futást, mert a kocogás segíthet rendszerezni a gondolataimat. Minden egyes lépéssel teszek érte, hogy a nyugtalanság érzései kiszellőznek az elmémből, minden egyes izzadtságcseppel kiadom magamból a mérgező frusztrációt és kilátástalanságot. Időbe telt, de rá jöttem, ezzel nem fogok felejteni, nem Őt fogom magamban elnyomni, hanem a jólétet teremtem meg. Erősnek kell lennem, hogy Ő is erős legyen bennem!

>> következő - Sablonok és minták

<< előző - A létezés dimenziói

A teljes történet itt kezdődik