Elgondolkodtató és említésre méltó dolgok történtek ma velem, úgy vélem említést kell tennem róluk, s egy poszt erejéig célszerű lenne körüljárni a történteket. A hétvégén a biciklis irományomban kifejtettem a kerékpár, mint emlék és a kerékpár, mint kettőnk közti összekötő kapocs szimbólumát. A nap már magasan delelt, mikor egy kis társasággal beszélgetve felmerült a kerékpározás, mint témakör s itt most fontos ténykén szeretném leszögezni, nem én hoztam fel a témát. Beszéltünk kerékpártúrákról, tervezett kirándulások is szóba jöttek, mint például a Balaton kerülő bringatúra is. Megemlítettem, hogy igen én is terveztem hasonló bringa túrákat, de sajnos egy sem valósult meg belőle. Ahogy ezeket a szavakat kimondtam a legnagyobb meglepetésemre a társaságból egy hölgy ismerősünk csak annyit kérdezett: Tényleg, mi van (még most sem írom le a Lány nevét)-val? Ti korábban bringáztatok együtt, igaz? Kérdezte. Van itt még egy fontos momentum, ugyanis tudni kell, hogy ezzel az illetővel én még soha de soha nem beszélgettem közös témaként a Lányról. Hát igen, lett volna a közös kerékpározásra egyszer egy mód reggel munkába menet, találkoztunk hármasban a városban, s terveztük meglátogatni egy bringás rendezvény helyszínét, de sajnos ez az alkalom nekem defekt miatt meghiúsult. A lány a szituációt viccesen csak olyasmivel kommentálta, „Látod, nem lehet rád számítani” vagy talán úgy fogalmazott, hogy „Te még erre se vagy jó”, ami a lényegét tekintve végül is mindegy. Csendben hozzáteszem, szerintem ez is a tudatalatti megnyilvánulása lehetett, mint ebben az időszakban viccesen vagy céltalanul kimondott szavaink nagy része. Én ekkor még csak elvarázsoltan élveztem a társaságát, miközben Ő már belül őrlődött a vonzódás és a kilátástalanság ellentétesen forgó kerekei között. Véletlen lenne? Napokban írtam a témáról, ami ma egy ilyen szituációban s ilyen közvetlen kérdésként visszaköszön rám.

Menjünk egy lépéssel tovább a véletlenek mezején. Tegnap ugyebár pont azt fejtegettem, hogy a dalok segítségével talán el tudnám juttatni a mondandómat a szeretet Lányhoz, s ehhez akkora dobásra lenne szükségem, aminek a vivőhullámai eljutnának a célig. Tegnap az álmomban megjelent munkatárs ma személyesen közölte velem kávézás közben, hogy tavaly bizony még valamikor áprilisban pár kollégával s a Lánnyal közösen meghallgatták az akkor ki posztolt első két dalomat. Ezt ma közölte velem! Pontosan ma, a tegnapi álom és a megfogalmazott gondolatok utáni napon. Megtehette volna az elmúlt kb. 300 nap bármelyikén, de nem, ma adott hangot az információmorzsának, miszerint Múzsám tudhatja, hol osztom meg a műveimet. Ismét csak egy véletlen lenne, vagy újabb jelek?

Most akkor hogyan is van ez? A gondolataink tényleg csak az agyunk biokémiai folyamatainak az eredményei lennének s életerejük mindössze a koponyánk faláig hatnak? Esetleg a gondolataink mégsem maradnak meg a koponyánkon belül, lehet hogy kiáramlanak valamilyen formában? Ha kiáramlik belőlünk egy energia, ami hozzánk tartozik, mert mi magunk hoztuk létre az elme segítségével, hatással lehet a környezetünkre? A mai történések kapcsán a legfőbb kérdésem, milyen hullámokat adok ki magamból a gondolataimmal, az érzéseimmel, a tudattalan viselkedésemmel, s rezonanciáimmal hogy a körülöttem lévő emberek jeleket adnak nekem? Mindez csak az én hatásom e, vagy egy felsőbb intelligencia egy kollektív tudatnak, egy magasabb kapcsolódási rendszernek a megnyilvánulása? Mit sugárzok ki magamból, amire a környezetem vissza reflektál? Van e a kisugárzásnak jellemző rezgés mintája ami tartalmazza az üzenetet és esetleg a címzettet is, hasonlóan mint az internet világában, ahol egy üzenetet célzottan egy személynek, egy csoportnak, vagy bárkinek közvetíteni tudjuk? Képes lennék én egy személyben csupán a gondolataimmal formálni a körülöttem lévő világot, vagy netán képes lennék valami központi tudatossággal felvenni a kapcsolatot?

>> következő - Lehangoltság és feltöltődés árnyai

<< előző - Egy nagy dobás

A teljes történet itt kezdődik