A következő hetekre egy fontos célunk van, a vizsgák. Nem, én nem vizsgázok már semmiből, ellenben Ő, a csodált Lány egy komoly vizsgaidőszakkal néz szembe. Miben tudom Őt segíteni? Klasszikus anyagi értelemben semmiben, hiszen Ő távol tőlem egyedül tanul otthon, majd vizsgázik s tanul és újra vizsgázik s így tovább nem tudom hányszor. Nem beszélünk, nem találkozunk, nem látjuk egymást. Gondolni viszont tudok Rá. Gondolatban segíteni, támogatni is tudom. Miért ne bíztathatnám, miért ne éreztethetném vele, hogy mellette állok? Miért ne próbálhatnám meg néha elterelni a figyelmét a feladatról, a tanulásról, miért ne próbálhatnám meg néha felvidítani? Miért ne próbálnék jó társaságává válni? Miért ne próbálhatnám meg gondolatban néha megnevettetni, elszórakoztatni? Miért ne segíthetnék neki megérteni dolgokat? Miért ne éreztethetném vele, hogy Ő fontos, hasznos dolgot csinál, és fontos az Ő létezése. Miért ne bátoríthatnám, miért ne bókolhatnék neki? Miért ne foghatnám meg a kezét, s miért ne mondhatnám őszintén a szemébe, hogy hiszek Benned! Miért ne kísérhetném el a suliba vizsgázni? Miért ne várhatnám meg suli után és miért ne kísérhetném haza? Miért ne hívhatnám el néha vacsorázni, miért ne lazíthatnánk néha egy pohár bor mellett beszélgetve? Miért ne hívhatnám el moziba, színházba vagy egy koncertre? Miért ne lehetnék egyszerűen a társa jóban, rosszban, szürke hétköznapokban, a reggelben, az estében, a nappalban s az éjszakában? Elkeseredett óráiban miért ne próbálhatnám megnyugtatni gondolatban? Miért ne próbálhatnám megérteni problémáit, s miért ne kereshetnénk közösen megoldásokat? Miért ne masszírozhatnám a vállát feszült perceiben, miért ne simogathatnám meg, vagy éppen miért ne ülhetnék le mellé arra a  kanapéra ahol órákat tölt tanulással, csak hogy érezze nincs egyedül? Gondolatban megtehetem! Egy valamit viszont biztosan nem tehetek, nem engedhetem meg magamnak a depresszív gondolatok kényelmét, erőt kell gyűjtenem, s erőt kell sugároznom

„Csak rám kell hogy gondolj, szívből, melegen és nagyon, s ha akaratod ereje felemelkedik a vágyban, száll felém a messzeségből és érzéseink találkoznak a gondolatban, ez a legelválaszthatatlanabb találkozás és összetartozás.”

Kernach Ilona

 >> következő - Mondd, mitől félek?

<< előző - A kimagyarázhatatlan

A teljes történet itt kezdődik