Tegnap este elalvás előtt sokat gondolkodtam ezen a hirtelen elhatalmasodó nyugalom érzésen. Minek a következménye lehet, nem értem honnan jön, egy éve nem éreztem már ilyet. Kell rá valami magyarázat, kell hogy legyen egy kiváltó ok. A józan ész s a logika itt nem talál magyarázatot, hiszen semmi sem változott, sőt a vissza nem jelzés alapján ugyanúgy a hiányérzet és az elbizonytalanodás lehetne, ami felülkerekedhetne rajtam, ennek ellenére mégis egy óriási megnyugvást érzek.  Furcsa, olyan mintha egy angyal érintett volna meg, olyan mintha valaki megsimogatta volna a lelkemet, levette volna rólam a szenvedés béklyóját, és megszabadított volna ettől a mindent felforgató találkozás utóéletétől.

Aztán arra gondoltam, lehetséges hogy az egész történés csak a fentiek tesztje volt. Megvizsgálták mennyire erős a szakítószilárdságom, mennyire erős a családba vetett hitem, hiszen korábban nagyon sokszor hangoztattam, hülyék az emberek, nem igaz hogy, nem tudnak egymás közt megoldani problémákat, miért kell rögtön a váláshoz folyamodniuk. Hosszú utat tettem meg, közben megtört az én hitem is. Nincs mit megjavítani, hiszen minden jól működik, mégis történt valami, ami miatt megtörtem. Azt hogy ezt beismertem s a döntésemnek hangot is adtam, s ha ez tényleg egy teszt volt, akkor bizony én ezt elbuktam. Ilyen gondolatok kavarogtak tegnap éjjel a fejemben.

Nehezen szenderültem álomra, éjszaka többször felébredtem s kora hajnalban egy álommal átitatva hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, hosszabb ideig egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ez most valóság s én ébren ábrándozok, vagy egy álom. Álom volt bizony az, egy olyan hatású álom, amiből nagyon lassan eszméltem fel. Egy olyan erejű álom amilyet idén én még nem tapasztaltam és tavaly is talán csak egyszer. Egy idilli kép valósult meg az álomvilágban, benne volt minden érintett szereplő az életemből. Amikor menekülni próbálnék, mikor azt hiszem, végre csökken a szorítás, mikor úgy érzem, végre el tudok talán távolodni, jön egy ilyen sugallat, egy ilyen tisztán megmutatkozó jövőkép, ami visszahúz, magával ránt s fogságban tart.

Nem tudom kinek milyen szándéka volt vele, de az álom elérte a hatását. Most már csak képekre emlékezek. Első képkockákon mikor ráeszméltünk egymás társaságára nagyon zavarban voltunk és távolságtartóan viselkedtünk. Idővel aztán egyre oldódott a légkör s a végére minden összeállt. A story ugyebár nem is annyira fontos, olyan képek maradtak meg, hogy valamit főzőcskéztünk talán egy kertiparty-n, arra emlékszem, hogy készülődtünk, valami főzőkanalat vagy merőkanalat tisztítottam el s Ő mellettem volt. Ott volt fiam, aki egy időre odajött hozzánk, felmászott a hátamra, birkóztunk kicsit, aztán továbbszaladt játszani. Mi mosolyogtunk, nevettünk, akarva akaratlanul, hát persze hogy akarva, össze-össze értünk rövid pillanatokra, érződött a vibráció köztünk, minden érzés átjött az álomból. A legfurcsább talán az a kép volt, mikor feleségem odajött egy edényért, mert ugye mindenki végezte a dolgát, valami bíztató tekintettel boldogan ránk nézett s gyorsan arrébb is állt, hogy magunkra hagyjon minket. Félelmetes! Nem igaz? Mikor azt mondom feladom, távolodnék, mikor elengedném, ilyen álom húz vissza ebbe a történetbe. Úgy néz ki még nincs vége, a történet folytatódik!

Ez egy mindenen átívelő kapcsolódás, az ember csak egy ilyet tapasztalhat meg életében, vagy egyet sem. Ilyen csak egy van. Este beszélgettem egy asztrológiában járatos ismerőssel, volt egy nagyon ide passzoló megjegyzése.

„Ha valaki jó úton jár, csak annak adnak a fentiek jeleket, s csak akkor, ha ez az út mások érdekeit is szolgálja.”

>> következő - Vágyakozás

<< előző - Látszólagos megnyugvás

A teljes történet itt kezdődik